2017. augusztus 1., kedd

Ifjúsági csendesnap Értarcsán


2017. július 29-én, szombaton ifjúsági csendesnapot tartottunk Értarcsán. Erre az alkalomra az éradonyi és gálospetri ifjak voltak hivatalosak, ezzel is erősítve a köteléket a három falu közösségi hitéletén keresztül. Az alkalom 10-órától kezdődött, amire igyekeztek a meghívott vendégek is pontosan érkezni. Az érkezés után bőséges reggeli fogadta a vendégeket, amit a nőszövetség tagjai és a házigazda, értarcsai ifjak készítettek elő. Mindezek után következett a csendesnapra való ráhangolódás, az ismerkedés, a közös éneklés és az áhítat megtartása. 


A testi táplálék után a lelki táplálkozásra odafigyelve áhítatot tartott Gecse Tamás házigazda lelkipásztor, aki az I.Kor 8-alapján elmondta, hogy az ismeret még nem minden az életvitelünkben, a szeretet az, amely épít. Szeretetteljes imádságainkban és életvitelünkben nyilvánuljon meg, hogy Isten által vagyunk, az ő akaratából élünk, ő ébreszt hitet bennünk, és az ő akaratából jött létre a csendesnapi együttlét is. Az áhítatot követte a,,Legyen áldás az úton amit ma kezdesz el” c. ifjúsági énekeléneklése, amely ezekután a három falu közös himnusza is egyben. Ezek után következett Orosz Zsolt a Diakónia, mint szeretetszolgálat, misszió című előadása, amelyben a diakónia területére eveztünk el a fiatalokkal, olyan kérdéseket érintettünk a szolgálati területek kapcsán, amelyet feltehet egy keresztény fiatal is önmaga számára, hogyan tudom szolgálni az Urat? Hogyan vehetek részt a szükséget szenvedő felebarátom életében? A szolgálattal kapcsolatos kérdések után jó tanácsként leszögeztük azt, hogy szolgálni a kegyelmi ajándék mértéke szerint kell, amit örvendezéssel, és Isten félelmében végezhetünk. Ezen útravalók után következett egy kiadós ebéd, amit az értarcsai gyülekezet áldozatos és szeretetteljes munkájának köszönhettünk. 
 

 
 
A délutánig nyúló programok keretén belül a házigazda tiszteletes asszony, Gecse Éva Malvin élménypedagógiai, jégtörő- és energetizáló játékokkal szinte egy közösséggé formálta az ifjakat. Az elgondolkodtató játékok során megtapasztalhattuk az egymásrautaltság érzését, a szolgálatban rejlő kihívásokat és azt, hogy egy-egy apró jó szóval is mennyi kellemes percet ajándékozhatunk fiatal társaink számára. A délutánba nyúló csendesnap jó alkalom volt arra, hogy ismét együtt legyünk és szilárd alapokra elhelyezve tovább építsük a kapcsolatot embertársainkkal és egymás hite által lélekben gyarapodjunk. Kérjük Isten áldását arra, hogy a továbbiakban is legyenek ilyen alkalmak, amelyen legyen erőnk szolgálni, hálával áldozni és Jézusra fölmutatni.

Orosz Zsolt,
diakónus, (szociális asszisztens)